Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.10.22

A Lélek Szava c. lap cikke

Isten beletestesíti szeretetét a teremtett vi-lágba Kelemen Eszter Klára testvér egyike az idén örökfogadalmat tett szociális testvéreknek. Rövid bemutatkozását lapunk ezévi 2. számában közöltük. Eszter testvér ebben az évben szerzett Népi játék és kismesterségek oktatója és bőrműves szakképesítést a Hagyományok Háza tanfolyamain. Az alábbiakban arról vall, hogyan születnek meg szép, elsősorban bőrből készült tárgyai, milyen jelentést hordoznak. Gyerekkorom óta alkotok, nemigen telt el nap, hogy ne készült volna egy-egy baba, báb, játék; pingponglabdából, fonalból, termésből, agyagból. Szüleimtől, nagyszüleimtől tanulhattam el, hiszen ők is szerették maguk körül a szépet és igyekeztek is megteremteni: saját kezük munkájával és sok kreativitással alakították a környezetünket, tárgyainkat. Örömömet leltem a különféle anyagokkal való próbálgatásban, ahogy sokszor egy-egy formából spontán adódik egy funkció, vagy ha láttam egy ötletet, azt továbbgondoltam, még jobbra, személyre szabottra alakítottam. Kamaszként főleg kötöttem és varrtam: ruhát, cipőt, kabátot, magamnak és másnak is. A népművészet forma- és díszítésvilágát is gyermekként, mintegy anyanyelvként ismertem meg, hiszen sok ilyen jellegű tárgy vett körül, ezeket a motívumokat kezdtem el rajzolni, továbbalakítani. A mesterségek közül nehéz lett volna választani, praktikus szempontok döntöttek, de nagyon megszerettem a bőrözést. Drága alapanyagból, sok munkával, még több nézegetéssel készülnek a tárgyaim. Sokat gondolkodom, rajzolgatok, mert mindegyiknél fontos, hogy jól használható legyen és a díszítés is jelentést hordoz. Szeretem bennük, hogy személyes tárgyak: nincs két egyforma, általában már a tervezésnél tudom, kié lesz, azután pedig sok évig szolgál gazdájának, kezéhez alakul, érik, szépen öregszik, ha kell, javítható. Jelek ezek a tárgyak mai műanyag, eldobós világunkban. A bőrtáska nem akkor a legszebb, amikor elkészült, hanem amikor használod, figyeled, ahogyan él és alakul a színe, a kezedhez simul a fogója. Nem egyedül a Biblia a kinyilatkoztatás. Isten első önkinyilatkoztatása a teremtés: szeretetét mutatja meg, testesíti bele a teremtett világba. A keresztény-ségben a szent nem különül el a profántól: Istenünk a mindennapi életünket szenteli meg, Krisztus megtestesülésével magára veszi test-voltunkat és átlényegíti azt. Bárcsak meg tudnánk maradni az Ő szeretet-életében! Szent Benedek Regulájában arra figyelmezteti szerzeteseit, hogy a monostor minden tárgyi felszerelése az „oltár szent edénye, mert mindenünk Istené, az Ő szerete-téből van a mi hasznunkra és örömünkre, Hozzá kapcsol bennünket. Szeretném, ha lennének olyan tárgyaink, amelyekkel ezt érzékelhetjük, amelyek nap mint nap, amikor kezünkbe vesszük, Isten jóságára figyelmeztetik a szívünket és hálára indítanak. Legtöbben bibliaborítót, zsolozsmáskönyv-tokot kértek, hiszen ezek a nap mint nap használt liturgikus könyveink, s örülünk, ha már egy rápillantás, tapintás segít felemelni szívünket Ahhoz, Akivel párbeszédbe szeretnénk lépni általuk. Ugyanígy a rózsafüzértokokat, a burzákat (= az Oltáriszentség hordozásához használatos tok) is Ahhoz méltónak szeretnénk látni, akihez tartoznak, ez is szeretetünk kifejezése. De a tollunk, amivel az Ő szavait írjuk, sőt a mobiltelefonunk és a pénzünk is az Övé, és a határaink és töredékességünk is. Időnként alkalmam adódik gyerekeknek kézműves foglalkozást tartani. Ilyen-kor, - ahogyan a sérültekkel való munkában a Bárka Műhelyben is - a közös alkotás élménye ragad meg a legjobban. Nekem ez is Istenélmény, hiszen Isten Szentháromság, közösségben alkot. Én is beleteszem tudásomat, tapasztala-tomat a közös munkába, a másiknak is (akár gyerek, akár felnőtt) vannak ötletei, kifejezésre váró gondolatai, ajándékozó szeretete, s ebből születik egy új tárgy, amely mindegyikünk számára ajándék, jel: mély tartalom, gondolat, kapcsolat megtestesülése. Ha egy-egy kézműves tárgyban, ajándékban megélem, hogy több, mint ön-maga: jel, végső soron Isten szeretetének egy sajátos kinyilatkoztatása, akkor talán eszembe jut néha más tárgyakat is faggatni a jelentésükről az életemben. Az oktatói vizsga után első megmérettetésként két pályázatra adtam be munkáimat, amelyeket a zsűri mindkét helyen pozitívan értékelt. A Magyar Kézművességért Alapítvány (AMKA) által rendezett Magyar Kézművesség - Kézművesség az egyházművészetben című országos pályázatára beadott biblia- és zsolozsmáskönyvtok, rózsafüzértok, burza Pécsett a Dómmúzeumban volt kiállítva júliusban. Az Élő Népművészet pályázatra beadott, hagyományos technikával mai használatra készült apró tárgyaim pedig a nyáron Székesfehérváron voltak láthatók, és a Néprajzi Múzeumban rendezendő, ősszel nyíló országos kiállításra is bejutottak.
 

A mappában található képek előnézete Élő Népművészet Kiállítás 2011